*** w83 3/1 26. o. 13–15. bek. Okuljunk az ’elénk tárt intő példákból’! ***

13 Ezek az erkölcstelen ’álmodozók’ egyúttal ’lenézik a felsőbbséget és gyalázkodóan beszélnek a felségesekről’. Fennhéjázó módon megvetik az Isten által kirendelt felsőbbséget (Példabeszédek 21:4; 2Péter 2:10). Miként az engedetlen angyalok, ezek az emberek is a lázadás szellemét terjesztik és rászolgáltak az ítéletre, mert nincsenek tekintettel a Legfőbb Szuverén Úrra és szeretett Fiára.

14 Az ilyen istentelenek gyalázkodóan beszélnek a „felségesekről” (betű szerint: „dicsőségek”-ről), nyilván azokról, akikre Jehova Isten és Jézus Krisztus bizonyos dicsőséget ruházott át (János 17:22; 1Péter 4:12–14). Természetes, hogy mivel az ilyen dicsőség vagy megtiszteltetés Istentől jön, annak érdeme közvetlenül nem tulajdonítható az abban részesülő, kedvezményezett földi személynek. Jehova tanúi közül mégis mindenkinek tiszteletben kell tartania ezt a „dicsőséget” és ennek megfelelően kell beszélni róla, különös tekintettel Jehova Istenre (1Sámuel 2:30).

15 Természetesen Krisztus felkent követői közül azok, akik keresztény felvigyázókként hűséggel szolgálnak, dicsőséget vagy megtiszteltetést kaptak. Tanútársaik kötelesek együttműködni az ilyenekkel és támogatni őket Isten szolgálatában. Ne legyünk olyanok, mint a Júdás idejében élő ’álmodozók’, akik lenézték Jehova felsőbbségét, nem tisztelték a tőle jövő dicsőséges állásokat, és gyalázkodóan beszéltek azokról, akiket Isten ilyen állásokba helyezett. (Vö. 3János 9, 10.) Ha a legcsekélyebb hajlamot érezzük magunkban arra, hogy lenézzük az Istentől jövő tekintélyt, imádságos szellemben kérjük Jehova segítségét, hogy helyesbíthessük ezt a nézetünket.

A Biblia ezt írja:

„Az Úrnak szolgáltok, nem embereknek" (Ef 6,7)