-----
…Elérkezett 1935 és Rutherford bíró a Washington D.C.-ben megtartott kongresszuson bejelentette a „kinyilatkoztatott igazságot” arról, hogy a „nagy sokasághoz” tartozók szentírásilag nem mennyei, hanem földi életre hivatottak. Ahogy Ed [Edward Dunlap] kifejtette, ő mindig is egy mennyei élet reményében bízott, úgy érezte, hogy semmi sem lehet csodálatosabb, mint hogy Isten és az ő Fia jelenlétében szolgáljon. Azonban a bejelentett szervezeti nézőpont változás miatt visszafogta ezen reményeit és elfogadta amit mondtak neki, hogy az ő reménységének a „nagy sokaság” részévé válásának kellene lennie.
Egészen 1979-ig tartott amíg egyértelműen arra a döntésre jutott, hogy semmilyen emberi szervezet nem tudja módosítani a Szentírásban található meghívást azzal, hogy egy dátumot tűz ki módosítva azt a reménységet amelyet a Biblia minden ember számára nyitottnak mutat be, minden ember reménységének, akár Tom-nak, Dick-nek, Harry-nek vagy Ed-nek hívták is. Így tehát negyvennégy évvel 1935 után elkezdte magához venni az emlékjegyeket, a kenyeret és a bort az Úrvacsorán, olyasmit téve ezzel amit kizárólag a „felkentek” tesznek Jehova Tanúi között.
Ha egy Tanú vagy bárki más azt kérdezi: „Honnan tudhatja valaki, hogy ő a ‘felkent’ mennyei reménységű osztály tagja?” a szokásos válasz Pál, a Róma levél nyolcadik fejezetének 16. és 17. verseiben olvasható szavaira hivatkozik:
„Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: igen, örökösei Istennek, társörökösök pedig Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”
A hivatalos tanítás az volt és még most is az, hogy kizárólag a 144000 „felkent” kaphatja meg ‘a szellem tanúságát’, és ez közli velük hogy ők a 144000 tagot számláló kiválasztott csoport tagjai, akiknek egyedül van reménységük a mennyei életre. Mindenki más csupán Isten “leendő” gyermekének minősíthető, és az ő reménységüknek földinek kell lennie.
A szövegkörnyezetet elolvasva a fejezet legelejétől végig nyilvánvaló volt Ed számára, hogy Pál apostol valóban két osztályról írt. Azonban nem két olyan osztályról, amelyet a reménységük oszt meg legyen az mennyei vagy földi élet a jövőben.
A két osztály ehelyett tisztán azonosítható: egyrészt azokkal akiket Isten szelleme vezérel, másrészt azokkal akiket a bűnös hústest vezérel.
Az apostol által meghatározott kontraszt nem a mennyei élet és a földi élet reménysége között áll, hanem maga az élet és a halál között, Isten barátai és Isten ellenségei között. Ahogyan a 6-tól 9-ig terjedő versek is megállapítják:
„Mert a testi gondolkodás halált jelent, a szellemi gondolkodás viszont életet és békét. Mert a testi gondolkodás ellenségeskedés az Istennel, mivel a test nincs alárendelve az Isten törvényének, hisz nem is lehet. Így azok, akik a testtel vannak összhangban, nem lehetnek kedvére Istennek.
Ti azonban nem a testtel, hanem a szellemmel vagytok összhangban, ha Isten szelleme igazán bennetek lakik. De ha valakinél nincs meg Krisztus szelleme, az nem tartozik őhozzá.”
Pál értekezésében nem volt mennyei vagy földi életről szóló kérdés hanem egyszerűen arról, hogy valaki Isten szelleme szerint él vagy ehelyett a bűnös hústest kívánságaival összhangban él. Pál egyértelművé tette, hogy vagy az egyik vagy a másik dolgot választhatjuk: az egyén vagy Isten szellemében van és megtermi annak gyümölcseit, vagy Isten ellensége és nem tartozik Krisztushoz. Enélkül a szellem nélkül nem létezhetne “élet és béke”, csupán halál. Ha a személy birtokolta Isten szellemét, akkor ő Isten fia, ahogyan Pál is leírta (14. vers):
„Mert akiket Isten szelleme vezet, azok mind Isten fiai.”
Vesd össze az apostol által használt „szellem által vezetett” kifejezést egy hasonló kontraszt esetében a bűnös hústest és Isten szelleme Galácia 5:18 között, ahol kijelenti, hogy azok, akiket „a szellem vezet” „nem állnak a törvény alatt”. Azt elutasítani, hogy ez az összes keresztényre vonatkozik, nem pedig egy kiválasztott csoportra, az mindenki mást a törvény és ítélet alatt hagyna.
Ahogyan Ed megjegyezte, Pál szavai szerint nem csupán néhány, hanem „MINDENKI, akit Isten szelleme vezet” az ő fia és gyermeke. Akiket ez a szellem vezet, magukon viselik a szellem „tanúságának” hatását, ideértve a bizonyítékot, hogy megtermik a gyümölcseit az életükben, hasonlóan ahhoz, amit a Biblia ír Ábelről, Énókról, Noéról és másokról, akik „tanúságot nyertek” és Isten kedvében jártak (Héberek 11:1-7).
Raymond Franz
fordította: Johnny Joker, Stefán, Ping-pong, Τιμόθεος
Utolsó kommentek